Egy lány élete

Sziasztok!Ez a blog egy középiskolás rettentően zűrös életéről fog szólni! Dec. 31.-től kezdjük is!

Febr. 18.

Reggel gyorsan felkeltem,  bár semmi értelme nem volt... És én sem akartam

Felvettem egy cuki kutyusos pólót,  meg egy kopott farmert.

A suliban a menza,, illata" megcsapott.  Fújjjj!!!!  Ma se fogok normálist enni.

A terembe beérve ott volt az ofő, az igazgató úr?!, valamint a tesitanár(dupla)?!  A padomhoz érve odasúgtam Dávidnak:

-Mi történt?

-Nem tudod?

-De, csakis.

-Ákos meg Bence összeverekedett.

-Miiii? De hát Ákos nem is ide jár.

-De bejött, mert elvileg valamit írt neki Ben.

-És miért itt beszéljük meg?  Bence egyel idősebb.

-Rád vártak.

-Eszter jöjjön ki, kérem!-kérte az ofő.

Felálltam, és lehajtott fejjel kimentem a katedrához.

-Ön tud valamit az ügyről?

-Ööö... Nem, semmit.

Körülnéztem. Mircsi már újra jött.

- Rendben,  ez esetben üljön vissza-utasított, aztán kiment a csapatával együtt.

A szünetben kb. az összes lány odajött hozzám (kivéve Mircsi) és kifaggattak. Persze nem tudtam a kérdésekre választ adni. Az egyetlen jó megoldást annak találtam, ha találkozok Bencével, és kikérdezem Ákost.

A francia óra hamarosan elérkezett. Már nagyon vártam, mert a tanárnő most mondja meg hogy mikor lesz meg egyéb infót.

-Jó napot, gyerekek! Kezdődhet a francia óra?

Mindenki hevesen bólogatott, főleg én. XD

-Eszti, Zsófi, Balázs, szünetben gyertek a szertárba.

-Igen tanárnő, de Balu nincs itt!-jelentette be Zsó.

-De én láttam! -szólt Zsolti .

-A barátnője bejött hozzá! -mondta Cetli.

-Majd én mrgkeresem! -álltunk fel egyszerre a padtól Dáviddal.

Szerencsére kiengedett mind kettőnket a tanár.

-Nézzük meg a WC-ben! -utasítottam   a padtársam.

Benyitottunk a fiú/lány WC-be, de nem volt ott se Balu,se Lea.

-Az öltöző!

Benyitottunk és... A párkányon falták egymást. Fújjjj!!!

-Balázs, keres a francia tanárnőnk!

Mind a ketten meglepődtek és elpirultak.

 

 

 

 

 

Erre nem számítottam...

-Hali -köszönt bele Mir a telóm.

-Szia! Mit szólsz a hírhez? -és kacsintottam egyet. (De ő ezt nem látta) ☺

-Hááát ne sértődj meg de...

-Na mondd már! Nem fogok megsértődni!

-Kicsit  kurvásan  viselkedsz szerelmi ügyekben.

-Miiii???!!!  Ezt meg hogy érted? -és kb. ilyen volt a fejem:

Febr. 4.

Most van a születnek nevezett szabad hét első napja. Úgy döntöttem, bemutatom Ákost Máténak.

-Hali megjöttünk!-kiáltottam, mire Máté szemöldökét felhúzva kijött a kuckójából.

-Ő meg ki?-kérdezte flegmán.

-Az új pasim.

-What?-kerekedett el a szeme.-És ugyanolyan mint Bence?

-Neeem. Direkt azért hoztam fel hogy megismerkedjetek! Üljjetek le,én addig megnézem Emmát.

Pár perccel később kimentem hozzájuk.

-Na?  Szimpi?

-Hááát...Egy fokkal jobb mint Bence.

-Na jó. Le jössz velem a parkba?-kérdeztem Ákostól.

-Persze!

Lent leültünk  egy padra. Majd finom csókokba kezdtünk.

-Menjünk fel a szobádba!-súgta a fülembe.

Fent bezártam (kulcsra)  az ajtót,  majd újra úszkálni kezdtünk a,, csóktengerben". Később lekerültek a ruhák rólunk és...

...megtörtént, aminek meg kellett történnie. Bár fájt egy kicsit,  de nagyon jó és bizsergető érzés volt. Éppen kis csókokkal árasztottuk el egymást, amikor Máté beszólt.

-Nyissátok ki!!!-kiabált mérgesen.

Gyorsan öltözni kezdtünk.  Épp a nadrágot vettük,  amikor bedörömbölt.

-Nyisd ki vagy betöröm!!!

Így hát melltartóban kinyittottam.Ákoson is csak a farmer volt. Bejött és szúrós szemekkel végig nézett a szobán, majd rajtunk.

-Ti meg mit csináltatok?

-Mintha te nem szoktad volna a szőke cicáddal-gondoltam magamban.

-Semmit.

Ekkor megfordult és kiment azzal a mondattal hogy rajtatok tartom a szemem.

-Bocs de mennem kell.  Anya írt!

-Ok-és lekísértem. A kapuban egy csókkal elbúcsúztunk egymástól.

 

 

 

 

Találkozok Ákossal

Ma tanítás után, eljöttem a napköziből, ugyanis találkozóm (randim) lesz Ákossal. Úgyhogy háromra már otthon is voltam, megmosdottam, felettem, egy farmert és egy piros ujjatlant, majd megcsináltam a sminket és a hajam, felettem egy kardigánt ,a kabátot és indultam. Egy kávézó kellett mennem. Amikor odaérteme,már ott ült az egyik asztalnál.

-Hali-köszöntem rá, mert nagyon gondolkodott és nem vett észre.

-Óóó... Ja szia! -és felállt hogy kihúzott nekem a széket.

-Szóval... Akkor most mi is van köztünk?

-Hát én szeretlek téged,  és szeretném ha járnánk,  de csak akkor,  ha te is beleegyezel.

-Hát... Ööö...Igen.  Naggyon jó volt az a buli, és hát...nem szoktam a fiúknak megmondom, de nagyon jól csókolsz!-és sajna elpirultam.

-Kérsz még egyetbelőle?-kacsintott.

-Hát...Ööö... I...-de nem tudtam (ismét) befejezni, mert áthajolt az asztalon és megcsókolt.

Tehát járunk.

 

 

Febr. 1. Végre Mircsi jön suliba!!! :)

-Miriii!!! -kiáltottam egyszerre Majával és Domival. Mi megöleltül, Domi egy csókkal üdvözölte. Majd lepakolt.

Órák után az ofő kijelentette hogy jövő héten nem kell jönni suliba.  Persze mindenki ujjongott. Majd a francia tanárnőnk elhívott engem és Mircsit a tanáriba.

-Szóval... Arról lenne szó hogy Március végén ki lehetne menni két diákoknak Franciaországba. Ti vagytok a legjobbak, ezért szeretném ha elmennétek cserediáknak. De csak ha beleegyeznek a szüleitek.

-Rendben örömmel elmegyünk.

-Szuper hátha a szüleitek is beleegyeznek. Viszontlátásra! -és kitessékelt minket.

 

Jan. 26. Buli

Hazáértem kettőre. Természetesen Máté még nem volt otthon, és mivel mindig ő hozza haza Emmát, ezért a húgom szobájába be sem néztem. Gyorsan megmosdottam, felettem egy szűk, fehér csőnacit meg egy baracvirág színű ujjatlant, majd egy kis smink és már indultam is.

Baluék naggyon jó bandát választották (mint mindig). Még Maja nem volt itt, ezért Baluval és Ákossal voltam.  Sajnos Ákosnak még mindig nincsen barátnője, ezért enyhén nyomult rám, de most ez nem érdekelt, mert bulizni jöttem, nem mindenen rágódni.

-Gyere táncolni!!! -mondta. Én boldogan mentem. Táncoltunk pár órát, majd megjött Maja és Lea. Leát egy cuppanós csókkal, Maját egy Halival üdvözölte Balázs.

-Helló Maja! Miki mit szólt hogy jössz?

-Nem tudja.

-Óóó... És nem lesz ebből veszekedés?

-Ááá dehogy.  Amúgy is ma otthon vagyok, mert apa hisztizett hogy sosem lát meg minden, és haza kellett jönnöm.

-Ööö értem.

Fél órával később mindenki megérkezett. Balázs felállt egy székre, és elkiáltotta magát.

-Hé emberek! Játszunk mersz vagy mersz!

-Ok.-hangzott a,, tömeg".

-Na. Lea mersz vagy mersz?-kezdte Balu.

-Merek.

-Csókolj meg!

És már cuppant is a csók.

-Eszti mersz vagy mersz?-kérdezte Lea mézes -mázos hangon. Hát igen... sosem voltunk valami jóban.

-Mere...-de a szavamba vágott.

-Csókold meg Ákost!

-Ajjaj-nyögtem fel.

-Ákos már jött is. És a szája a számra tapadt. Mit ne mondjak... Nagyon jól csókol.

Nem sokára befejeztük. Ám ekkor engem kizártak a nappaliból. Pár perccel később beengedtek, de még mielőtt leülhettem volna,  betuszkoltak egy szobába. Éppen dörömbölni kezdtem volna, amikor belépett Ákos. Naggyon vadul nézett ki. Behajtása az ajtót, majd leült az ágyra. Ám ekkor fordult a kulcs a zárban. Basszus!!! Ezek bezártak minket!!!  Ákos mintha gondolatolvasó lenne, azt mondta:

-Gyere ülj le ide mellém!

Odaültem. Ekkor átkarolta a derekamat, magához húzott és újra lesmárolt. Nem tudom mi volt velem, de vissza csókoltam. És a következő pár percben csak hosszasan csókolóztunk. Majd hátradöntött és...

..Visszaültem. Nem akartam hogy nagyon elfajuljanak a dolgok. Ekkor újra fordult a kulcs a zárban, és végre kimehettünk. Kézenfogva?!

Majd tizenegyre haza értem. És elaludtam.

Otthon

-Hali megjöttem!!!-kiáltottam, amint beléptem az ajtón. Nem kaptam választ. Bementem Emma szobájába. Ott nem volt senki. :( Bementem Máté szobájába. Ott voltak mind a ketten. Bele voltak merülve a számítógépes játékba.

-Hali! Már mindenhol kerestelek titeket!!!

-Jó jó  nem kell leharapni a fejünket!!! Csak játszottunk, csajszi!

-Mizu?

-Semmi. Veled?

-Semmi holnap kettőkor jövök és kb. tizenegyre jövök haza.

-Mert? Buli?

-Aha.

-Figyu. Nem akarok beleszólni, de nekem nem nagyon tetszik ez a bulizgatás!

-Már megint apáskodol!!! Tizenhat éves vagyok!

-Na jó.

És elmentem aludni.

 

(Figyeljetek, tudom hogy unalmas ez a rész előző is de majd lesz még izgi rész.)

Jan. 25.

Újra suli. Sajnos!

-Hali!

-Helló Sztí!! Miri hogy van???

-Jól de csak a jövő héten jön.

-Kár! Bencével mizu???

-Szakítottunk.

-Jajj miért????-lépett oda hozzánk Jázmin

-Most komolyan... -és lekevertem neki egy pofont. -Miattad, te kis cetli!!-ordítottam elég idegesen a pofájába.

-Óóó bocsánat!!! -éselment.

-Jól vagy??? -kérdezte Zsófi.

-Igen csak nagyon idegevagyok.

-Hát igen. Elég idegesítő ez a csajszi.

Órák után

-Hé Eszti!!!  Holnap lesz egy házibuli nálunk.  Nem jössz??? -kérdezte Balázs.

-Kik lesznek ott???

-Maja,Dávid, Ati, Szabi, Lea, Ákos.

-Ok megyek.

-Tökéletes!!! -örvendezett gyerekesen ugrálva.

-Na jó megyek! Csáó!!!

-Szia!

Ahogy ballagtam hazafelé,  megláttam Bencét. Jesszus!!! Tűnj el Eszti! Mondogattam magamnak. De észrevett és felém jött.  Basszus!!

-Helló.

-Szia -köszöntem de közben meg nem álltam.

-Láttam a leveled.

-Ööö... Gondolom nem tetszett.

-Hát nem pont. De remélem azért újra kezdhetjük.

-Nem hiszem.

-Ááá értem. -mondta.  A hangjában csalódottságot hallottam. Nagyon sajnáltam, de ezt nem tudom megbocsátani. -Hát nekem mennem kell szia!!! - és egy puszit nyomott az arcomra.

 

 

 

Jan. 24.

Ma reggel felkeltem, megreggeliztem, megmosdottam, felvettem egy farmert meg egy fekete pólót, felkentem egy kis szempillaspirált és elmentem a kórházba.

-Jó napot! Segíthetek?-köszönt rám a portás.

-Ööö...Igen. Tegnap behoztak egy lányt, Bodnár Mirjamot, és meg lehet látogatni?

-Bodnár Mirjam, Bodnár Mirjam...Áááá megvan!!!-kiáltott fel.-Harmadik emelet tizenkettes ajtó.

-Köszönöm.

Beléptem az ajtón és megpillantottam a B.F.F.-emet, amint egy könyvet olvas az ágyon.

-Hali!

-Helló!

-Mi volt? Mi a bajod?

-Majd az orvos megmondja.

-És hol van az orvos?-kezdtem ideges lenni.

-Jó napot. Gondolom Ön az egyik barátnője. -lépett be a doki.

-Igen.

-Enyhe drogmérgezése van. Nem súlyos, de csak a jövő héten engedjük ki. De ki mérgezte meg? Azt fel kellene jelenteni.

-Én tudom! Levi az exe. Szerintem féltékeny vagy dühös. És már húsz éves.

-Akkor azt javaslom tegyék meg a feljelentést.

-Rendben.

-Oki. Mizu?

-Semmi tegnap naggyon megijedtem én is meg Domi is.

-És? Hazamentetek? Vagy maradtatok?

-Hazamentünk. Akartam veled menni, de a mentősök nem engedték.

-Értem. Lécci most elmész? Nem sokára jönnek a szüleim és...

-Értem, nyugi. Még bemegyek a szüleimhez és megyek. Aludj sokat és gyógyulj meg.

-Oki! Szia!

-Csáó!

Elmentem anyáékhoz is. Szerencsére már felébretek a kómából, és javul az állapotuk. Már nem kell őket műteni, de infúziót még kapnak. Kérdezgették hogy nincsen-e semmi baj meg hogy jól vagyok-e meg ilyesmi, én meg megnyugtattam őket hogy minden rendben.

Hazamentem. Bence ott ült a kanapén és az arca a kezébe volt temetve. Jesszus ez sír??? Levettem a kabátom és leültem mellé.

-Mi a baj?

-Hülyeséget tettem és tuti hogy nem bocsátasz meg.

-Hmmm? Mi történt?

-Tegnap nem a koleszba mentem...

-Hanem?

-Egy kávézóba.

-Ebben nincs semmi rossz!!!-egy kő gördült le a szívemről.

-De! Ugyanis Jázminnal voltam.

-Hogy kivel? Cetlivel?

-Igen.-ekkor könnyek gördültek le az ő szeméből is meg az enyémből is.

-Hogy tehetted ezt?

-És megcsókoltam.

-Hogy mit csináltál?-egyszerre éreztem csalódottságot és dühöt.-Én megbíztam benned!-üvöltöttem az arcába, majd elcsattant egy pofon.

-Bocsáss meg!

-Hogy bocsássak meg? Még mit nem!-és befutottam a szobámba. Csak sírtam és sírtam és az járt a gondolataimba hogy hogy tehette ezt, és hogy vajon mit érez iránta. Biztos ő is sírt, hallottam hogy néhányszor beleboxol a falba. Majd becsapódot az ajtó. Szuper! Most meg elment. Elkezdtem összepakolni a ruhámat, a sminkcuccaimat. Majd egy levelet, és egy SMS-t írtam.

Szia Máté!

Visszamegyek. Ne lepődj meg ha otthon leszek!

Puszi: Eszti

Majd  írtam egy levelet Bencének.

Kedves Bence!

Nem tom ezt megbocsátani ezért elmentem. Ne hívj kb. egy hétig, mert meg kell ezt emésztenem! Szeretlek: Eszti

Nehéz volt, de muszáj!

Jan. 23.

-Nagyon jó ez a buli!-kiáltottam Miri, Domi és Bence fülébe.-Kár hogy Majcsi nem jött.

-Kár hogy nem soká megyek!-mondta szomorúan Bence.

-Neeeee! Gyere táncolni!-és behúztam a táncparkett közepére.

Hamar eltelt az a két óra. Szomorú búcsú után Domi megszólított:

-Gyere együnk pipihusit!

Leültünk a pulthoz hogy innivalót is kérjünk. Domi ült közöttünk és...szerelmes vagyok Domiba. Mindenem bizsergett.

-Hali Mirci!-köszönt csúfosan Miri exe, Levi.

-Haggyál már! Tudod hogy nem szeretem ha így hívnak és amúgy is már túl léptem rajtad!

-Jó, jó! Mit kértek?

-Egy gyömbért egy kólát a hűtőnől és...Mir te mit kérsz?-kérdeztem.

-Én is egy kólát.

Pár perc múlva Domi és én megkaptuk a palackos innivalónkat de Miri pohárt kapott. Gyanús volt nekem, de csak nem fogja Levi megmérgezni Mircsit...

 

-Halljátok én széd...-és elájult Miri. Mentőt hívtunk és bevitték a kórházba. Mi is akartunk menni, de nem engedték. A gonoszok!!!

Én is meg Domi is hazamentünk. Otthon tűkön ülve vártam miri vagy a mentősök hívását. Már úgy voltam vele hogy bemegyek a kórházba amikor megcsörrent a telóm. Domi volt az.

-Szia-kezdte.

-Hali. Már hívtak téged a mentősök?

-Nem. De nem is ezért hívtalak...

-Akkor?

-Tetszel nekem.

-Ööööö.....Az az igazság hogy nekem is.

-Akkor járunk?

Ekkor letettem. Nem akartam kimondani hogy járjunk, mert nekem fontos Miri!!!

Kedves Naplóm!                                                                                                                   Szterinted jól tettem h letettem?